Hogyan figyeljünk oda az egyszerű jelen sajátosságaira? 




Present simple, avagy az egyszerű jelen

Egyszerű: a név kötelez

Nyelvtanulók, és sokszor nyelvtanárok rémálmával állunk szemben. Az az igeidő, ami még sokszor a legmagasabb szintű nyelvtudás mellett is hibákat kényszerít ki bárkiből. Oldalakon keresztül ecsetelhet egy felsőfokú nyelvvizsgázó anyanyelvi szintű kifejezéseket az abortusz ellen, és mégis lemarad az a fránya S végződés. Miért is van ez?

Mert elsiklunk fölötte, vagy túlbonyolítjuk

Méghozzá kényszeresen. Rengeteg nyelvtanulóban ott van az a beidegződés, hogy az angol nyelvnek nehéznek kell lennie, emiatt tuti, kell oda még egy szó. Mások pedig a bonyolult nyelvtani szerkezetek sűrűjében megfeledkeznek az alapokról, amit időnként bizony illik újravakolni.

Az igeidő szerkezetét illetően meg kell jegyezni azt a kínos egyszerűséget, amit az ember valamilyen természetéből adódóan nem hajlandó elfogadni. Vessünk egy pillantást az alábbi, teljesen egyszerű jelenben írt szövegre:



Julia is 23 years old. She lives in Los Angeles. She works as a shop assistant at a huge supermarket. She likes her job, although it pays only a little money. She thinks the people around her are great and she only stays there 8 hours a day. In her free time she does karate, and hangs out with her friends as much as she can.

Ha megnézzük a vastagon kiemelt igéket, láthatjuk, hogy egytől egyik ugyanabban a szerkezetben mondjuk őket angolul, mint magyarul. Az egyetlen eltérés az egyesszám harmadik személyből adódó S végződés. Magyarul kijelentő módban alapvetően felesleges bármilyen bonyolítás, hiszen a két nyelv közötti különbségek nem indokolják. Az S végződésre meg nincs csodaszer, az elejétől kell sokat rá odafigyelni, és olyan alapvető lesz, mint a levegővétel.

Ha mindenképpen a két nyelv közötti eltéréseket keressük, érdemes egy jeles példát szemügyre venni: a szokik igével képzett mondatokat. Nézzünk rá 2 példát:

Reggelente szoktam kávét inni. = I drink coffee in the morning.
Kálmán azon a széken szokott ülni. = Kálmán sits on that chair.

Amint azt láthatjuk, ha hirtelen kellene átfordítani például egy angol anyanyelvi beszélőnek ezt a két mondatot, már sokan bajban lennének, annak ellenére, hogy milyen játszi könnyedséggel el lehet őket angolul mondani. Felesleges a szokik igét próbálni átfordítani angolra, mivel éppen szokásokat fejez ki az egyszerű jelen. Egyébiránt jelen sorok írója is sok mínuszpontot kapott gimnazista korában angolórákon, mivel nem volt hajlandó felfogni, mennyire egyszerű ezt a problémát megoldani. Amit mi szoktunk csinálni, az angol csak úgy csinálja.

Tagadásnál ne csak tagadjunk

Ha sikerült áttamulmányozni honlapunk egyszerű jelennel foglalkozó összesítő jellegű anyagát, láthatjuk, hogy bizony tagadásnál nem csak a NOT szó kell oda, hanem elé a DO/DOES segédige is. Nézzünk két példát erre is:

Nem iszok kávét. = I do not drink coffee.
Sarah nem szereti a barna rizst. = Sarah does not like brown rice.

Így van, mind a két mondatban van egy magyar-idegen szó, a segédige. A megoldóképlet meglehetősen egyszerű: ha egy tagadómondatban nincsen segédige, az mindig gyanús. Ha csak nem valami archaikus szövegről vagy irodalmi műről van szó, tagadásnál mindig van segédige. Vannak olyan igeidők, amikben alapból ott van a segédige, az egyszerű jelen azonban nem ilyen. Itt mindig kell, hogy legyen DO vagy DOES a not előtt.

Segítséggel kérdezzünk

Ahogy tagadásnál, kérdéseknél is kezdjünk el gyanakodni, ha kimarad a DO vagy DOES segédige az alany elől:

Hova jársz úszni? = Where do you go for a swim?
Zsuzsi szokott buszozni? = Does Zsuzsi take the bus?

Ez eddig tiszta sor. Segédige nélkül nem lehet kérdezni, kivéve egy esetet: amikor az alanyra kérdezünk rá:

Ki lakik itt? = Who lives here?
Mi rejtőzik az ajtó mögött? = What hides behind the door?

Ezekben a mondatokban a hangsúly azon van, hogy kiderítsük, mi is a kérdésben foglalt cselekvés alanya. Ilyenkor ki kell hagyni a segédigét. Ha van is erre magyarázat, akkor is sokkal egyszerűbb ezt csak úgy elfogadni és megjegyezni.

Ha már kérdőszó is van

Ha a mondatnak van kérdőszava is, általában ő megy a kérdés legelejére:

Hol szoktál olvasni? = Where do you read?
Mikor szokott Sheila felkelni? = When does Sheila get up?

A napszakok kérdése

Alapvetően beszéltünk reggelről (morning), délelőtt/délutánról (afternoon), estéről (evening), és éjszakáról (night). Ha időhatározóként használjuk őket, a morning, afternoon és evening szavak előtt az IN prepozíciót használjuk, melyet követi a THE névelő. Az egyetlen egyetlen kivétel a NIGHT lesz, ami elé az AT szó passzol, és nincs szükség THE névelőre.


We never swim IN THE morning / afternoon / evening.

She sleeps well AT night.


Végszó

Elhangzott már, és el is fog még hangozni sokszor honlapunkon, hogy a sikeres nyelvtudás alapköve a kíváncsiság, és az, hogy nem nyugodhatunk bele, ha valamit nem tudunk. Láthattuk, mennyire egyszerű egy egyszerű jelenben lévő mondat megalkotása, és láthattuk, mik okozzák a gondokat. Elszántsággal, alázattal és gyakorlással a hibák azonnal megsemmisülnek, és érdemes néha visszatérni az alapokhoz, bármilyen profik is legyünk!